A fehérjék, valamint az őket alkotó aminosavak minőségi és mennyiségi értékelése kulcsszerepet játszik a sertéstakarmányozásban. Ez a megközelítés elengedhetetlen a takarmányozás hatékonyságának növeléséhez. Korábban a takarmányfehérjék minősítését főként a nyersfehérje-tartalom alapján végezték. Ez az értékelésmód azonban nem veszi figyelembe a fehérjék emészthetőségét, így számos téves következtetéshez vezetett. A takarmány nyersfehérje-tartalma önállóan nem ad pontos képet az állatok által megemészthető fehérje mennyiségéről, így az önmagában nem biztosítja az optimális és egyben okszerű táplálóanyag-ellátottságot. Az emészthető nyersfehérje-tartalom segítségével a takarmány minőségét és a tápanyagok valódi hasznosulását pontosabban megérthetjük, így lehetőség nyílik a takarmányozás hatékonyságának növelésére és ezzel együtt a környezet terhelésének csökkentésére is.

Általánosságban elmondható, hogy a sertések fehérje- és aminosav-emésztőképességét számos tényező befolyásolja. Ilyen többek között az állat emésztőrendszerének fejlettsége és egészségi állapota, a bevitt fehérje minősége és kémiai szerkezete, az antinutritív faktorok jelenléte, valamint a takarmánygyártás során alkalmazott technológiai eljárások (pl. termomechanikai kezelés). Amennyiben a vékonybélből jelentős mennyiségű fehérje emésztetlenül távozik, a vastagbélben lezajló bakteriális fermentáció és a patogén baktériumok felszaporodásának következtében hasmenéses problémák jelentkeznek. A választáskori hasmenés világszerte jelentős termeléscsökkentő tényező, mivel felszívódási zavarokat és fokozott bélmozgást okozhat, tovább rontva ezáltal a táplálóanyagok emészthetőségét. Ebben az időszakban tehát különösen fontos a fehérjék emészthetőségi paramétereinek pontos ismerete. Lényeges azt is kiemelni, hogy fiatal állatok esetében a fehérjeemésztést tovább nehezítheti az elégtelen enzimtermelés, valamint a béltartalom emésztőrendszeren való áthaladási sebessége (tranzit ideje) is (Tenke, 2023).

A takarmány „szerkezete” (fizikai formája) is meghatározó szerepet játszik az intragasztrikus környezet alakításában, ami közvetlen hatással bír az egyes táplálóanyagok emészthetőségét illetően. A különböző fizikai formájú takarmányok szemcseméret-eloszlása nagymértékben befolyásolja a tápcsatorna szekréciós működését, valamint a kimusz tranzitsebességét egyaránt. A különböző fizikai formákat értékelve elmondható, hogy a durva dercés takarmány csökkenti a sertések gyomortartalmának pH-értékét a finomra őrölt vagy pelletált takarmányokhoz képest. A durvább őrleményű takarmány fogyasztása az emésztési sebesség lassulását eredményezi a nagyobb szárazanyag-tartalom és a sűrűbb gyomortartalom miatt (1-2. kép). A gyomortartalom pH-jának fokozott csökkenését pedig a tejsavbaktériumok számának és a szerves savak koncentrációjának növekedése okozza (Vukmirovic és mtsai, 2017).

1. kép Szilárd gyomortartalom, adagolt etetés, dercés takarmány

Forrás: Nielsen és Ingvartsen, 2000

2. kép Folyékony gyomortartalom, ad libitum etetés, granulált takarmány
Forrás: Nielsen és Ingvartsen, 2000

A fent említett tényezők összhatása alapján egyértelmű, hogy az egyes táplálóanyagok emészthetőségének pontos meghatározása rendkívül összetett feladat. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk a takarmányozási koncepciónkhoz leginkább illeszkedő, optimális fehérjeemészthetőséggel rendelkező alapanyagok kiválasztására. A tapasztalataink azt mutatták, hogy nem elegendő a gyártó/forgalmazó által a specifikáción meghatározott értékek ismerete, hiszen ezek az emészthetőségre vonatkozó értékek nem standardizált időpontban mért adatok, az adott állatfajra és korcsoportra jellemző tranzitidővel nem számolnak. Emiatt láttuk indokoltnak, hogy saját akkreditált laboratóriumunkban in vitro emészthetőségi vizsgálatokat végezzünk az egyes fehérjehordozó alapanyagok emészthetőségének meghatározására.

Az in vitro vizsgálatok során kiemelten fontos a megfelelő metodika megválasztása, valamint az inkubációs idők helyes beállítása. Az élettani sajátosságok figyelembevétele elengedhetetlen, hiszen a választott malacok takarmányfelvétele és annak gyakorisága jelentősen eltér a növendék sertésekétől. A szakirodalomban szereplő emészthetőségi értékeket többnyire növendék állatok esetében határozzák meg, azonban a két korcsoport között jelentős különbség tapasztalható. Ezért a vizsgálati eredmények értelmezésekor és felhasználásakor a malacok sajátos takarmányfelvételi mintázatát és a takarmány fizikai formáját is figyelembe kell venni. Laborvizsgálataink során arra törekedtünk, hogy különböző potenciális fehérjeforrások emészthetőségi vizsgálatainak eredményeit egy olyan saját adatbázisban gyűjtsük össze, ahol eredményeink azonos kísérleti metodikán alapszanak. Ez az adatbázis számunkra pontosabb megközelítést kínál az alapanyagok kiválasztásában, mivel figyelembe veszi az emésztetlen nyersfehérje mennyiségén túl a béltartalom tápcsatornán történő áthaladási sebességét is.

A különböző növényi és állati eredetű fehérjehordozók in vitro nyersfehérje emészthetőségi vizsgálatának eredményeit az 1. táblázat mutatja be. Az adatok a 2 órás emésztetlen nyersfehérje-tartalmat, valamint az emészthetőségi együtthatót százalékban kifejezve jelenítik meg. Az emészthetőségi együttható (%) azt mutatja meg, hogy az adott fehérjeforrás nyersfehérje-tartalmának hány százaléka emészthető meg és hasznosítható az állatok számára.

A sertéstakarmányozásban a növényi eredetű fehérjeforrások mellett az állati eredetű komponensek alkalmazása is lehetséges szigorú szabályozások mellett. Legyen szó növényi- vagy állati eredetű fehérjeforrásról, eredményeink azt mutatják, hogy az egyes alapanyagok emészthetetlen nyersfehérje-tartalma jelentős eltéréseket mutat, ami befolyásolja azok takarmányozási értékét. A fehérjeemészthetőség javulását az emészthetőségi együttható növekedése jelzi. Az emészthetőségi együttható például az állati fehérje I. esetében 98,87%, míg a növényi fehérje III. esetében ez az érték csak 65,48%, ami azt mutatja, hogy a nyersfehérje jelentős része nem emésztődött megfelelő mértékben. Az emésztetlen nyersfehérje nem fog kellőképpen hasznosulni és a bélflóra egyensúlyának felbomlását, a patogén baktériumok felszaporodását idézi elő. Az ennek következményeként létrejövő diszbiózis fokozza a hasmenés kockázatát, ami pedig a termelés hatékonyságát csökkenti.

Az in vitro kísérletekből származó eredményeket üzemi körülmények között választott malacokkal végzett vizsgálataink is megerősítették. Ezek során nem célunk az egyedi nyomon követés, hanem populációszinten optimalizálunk. Ez a megközelítés képezi ipari kutatásaink alapját. Ezek a vizsgálatok két fő pillérre épülnek: a naturális mutatók (átlagos napi takarmányfelvétel, átlagos napi súlygyarapodás, fajlagos takarmányértékesítés, elhullások és kiesések aránya) elemzésére és az ökonómiai és ökológiai hatékonyság értékelésére. Ezek a komplex vizsgálatok és elemzések lehetővé teszik a takarmányozási stratégiák optimalizálását, figyelembe véve a hatékonyság mellett a gazdasági szempontokat is.

Összességében elmondható, hogy a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.-nél olyan megoldásokon dolgozunk, amelyek a sertések teljesítményének maximalizálása mellett az állatok jóllétét, valamint a gazdasági és környezeti fenntarthatóságot is szem előtt tartják. A pontos alapanyag-felhasználás, a korszerű analitikai eszközök alkalmazása, valamint a nyersfehérjék emészthetőségi paramétereinek alapos ismerete teszi lehetővé számunkra az ilyen takarmányozási rendszerek és megközelítések kidolgozását.